2007.02.20

Reggel korábban kelek mint a fiúk, mert egy csomó dolgom van még! Hogy ne hűljön ki a kaja, csak akkor kezdem el, mikor Peti felkel. Egyébként jó fej vagyok, tojásrántotta hagymával és dán virslivel. Igaz én jó kis nutellás kenyeret eszek, de oda se neki. Reménykedem hogy minden rendben, amikor negyed 10 körül elhagyjuk szállásunk, Peti albérletét és rohanunk a reptérre. Menet közben Gerinek eltörik a bőrönd és nem tudja húzni, remek… Peti még be-check-oltat minket, kér helyet az ablak mellé aztán elbúcsúzik, mert rohan dolgozni. Gerivel a terminálváróba megyünk, leülünk, pihenünk. A repülő késik, már 12:25 helyett 12:55-re van kiírva és a rengeteg kapu közül egyikhez sincs kiírva… már 12:30, mire kiírják, hogy D103-as kapu és rohanunk oda, mert persze jó messze van. Egyébként a kettes terminálról indulunk, felhős az ég, megint alig látok valamit egész úton, nem vagyok valami szerencsés.

A repülés egyébként jobb is, rosszabb is mint gondoltam.

Már akkor gyorsabbak veszem a levegőt ahogy kitolatják a gépet. Felbőgnek a motorok és elkezdünk lavírozni a kifutópálya felé. Amikor beállunk a helyes irányba és elkezdünk gyorsulni az fantasztikus élmény, egy percre örülök is, de amikor elrugaszkodunk a Földtől már nem kapok levegőt úgy beleszorulok a székbe. Na ezt utálom az egészben a legjobban. Ezért nem ülök körhintára sem, mert ott is ezt a nyomást érzem. Mintha nehéz lenne a fejem, nem bírok mozdulni és már fáj is a fejem. Ez is csak 1 pillanatig tart, mert én máris a tájat nézem alattunk és fényképezek! Most látom alattunka hídat ami átvezet Malmöbe és innen olyan szép és nagy hogy haragszom is amiért nem láthattam csak innen fentről. Még egy pillanat és eltüntünk a felhők felett, alattünk csak a fehér vattapamacsok, beállunk utazósebességre és magasságra. Szinte vakít az erős napfény, az 1 óra alatt, amíg ezt látom megmelegszik a vállam tőle. Néha érezni ahogy kanyarog valamerre a gépünk, ez is megviseli a fejem, de egyébként kellemes. Maga az utazási zaj sokkal nagyobb, mint mondjuk egy kocsiban, de nem elviselhetetlen. A magasban nem is tűnik olyan vészesnek ez a repülés, nem is értem miért félünk, hogy lezuhanunk… Wc-re most sem megyek el, mert egy Dán lány ül mellettünk, de kávét iszogatok azért. Leszállás is kb. 20 perc, de ahogy megérzem az ereszkedést, ami nem megterhelő a fejemnek, előbukkan néhány látnivaló. Duna, házak, tavak, utak, mezők és én azon gondolkozom vajon merről is szállunk le, mert az otthonom még nem látom. Nem is arról megyünk inkább Ecser felől veszzük be a repteret, nem látom Keresztúrt. A földetérés némi zötyögéssel jár, ilyenkor fellélegzek, hogy lent vagyunk, meg is csókolnám a földet a lábam alatt, de még a gépen vagyunk! J Innen már széles vigyor van az arcomon!

Reptéren anyuék várnak minket, hazavisznek, elmennek és megyünk mi is az autónkért, mert végre szép és jó lesz. Ismét a való világba érkezünk.

Hát így ér véget kirándulásunk, városlátogatásunk Dániában és Koppenhágában.

Mai napunkon a Feredriksborgi kastélyt néztük meg.
S-toggal utazunk fel Északra Hillerodba. Rövidke séta után egy térre érünk. Fotózni kezdek egy utcát ahol szinte hömpölyög a tömeg az előző utcához képest, de elfordulok jobbra és meglátom a tavat a várral.
Peti előzetes elmesélése alapján tudom, hogy ez a vár szebb mint Kronborg, vagyis Hamlet vára, amit 17-én néztünk meg. Kívülről egyenlőre csak azt látjuk hogy itt tó veszi körül és ugyanabban a stílusban épült. A tópartra megyünk és egy kicsit fotózzuk és nézzük a madarakat. Elég sokféle van. Továbbsétálva megérkezünk a várhoz. Kívülről tényleg olyan, mint a Hamletvár, de máris kellemes meglepetés ér minket, amikor bemegyünk: nem kell fizetnünk belépőt, mert van CPH kártyánk! Két jegy helyett megkapjuk a hármat ingyen, rendes. Beérünk az első terembe és én máris hasra esek, olyan szépen kidolgozott a mennyezet. Kár, hogy papírból kirakott emberekkel próbálták meg feldobni. Geri rögtön meg is jegyzi, hogy bezzeg nálunk Visegrádon viaszbábukkal szemléltetik az akkori embereket... Felmegyünk a lépcsőn, ahol rengeteg címer díszeleg. A templom, amit már kívülről is látni lehetett, nagyon szép. Sokkal nagyobb és szebb, mint Kronborg. Rengeteg címer díszíti, színes ablakok és hatalmas orgona. Festmények a falakon, de hatalmas nagyok... Aztán körbejárjuk a termeket, és minden sokkal nagyobb és szebb, mint amiket előzőleg láttunk, Petinek igaza van. Ez olyan otthonos. Nem szegényes, itt minden szobában van festmény a falon, szekrény, kommód, vitrin... De hideg az van itt is. Van egy nagy terem, ami régen a vendégek fogadására szolgált, nagy és gyönyörű... Minden olyan pompás. A kertet csak az ablakból látom, tudom hogy az is nagyon szép lehet, de sajnos nem tudjuk megnézni. Lehet hogy lett volna rá idő, de mire végzünk a kastéllyal, addigra megéhezünk és megyünk a sétálóutcába enni egy gyors étterembe. A fiúk valami gyros szerűt esznek marhahúsból, én maradok a hot-dog mellett és eszem egy melegszendvicset is. Visszafelé bemegyünk a helyi plázába, ahol vegyes jégkását eszem és elindulunk az S-tog felé. Beugrunk még egy háztartázi eszköz boltba, nézelődünk.
Aztán hazafelé az S-togon megbeszéljük, illetve megfűzöm a fiúkat, hogy menjünk el a másik végállomásra Köge-be.Nem nagyon hajlanak rá, de meggyőzőm őket, hogy az otthoni unatkozás helyett ezt vegyünk inkább a programba. Mondom, majd lemegyünk a tengerpartra. Mire másfél óra után Köge-be érünk tengert sem látni, nemhogy elsétálni oda... Bemegyünk egy boltba, veszünk sört és megyünk haza ugyanazzal a S-toggal, amivel jöttünk.
Otthon a fiúk kaját készítenek, söröznek és elmegyünk még a Heidi's-be, utolsó este. Alig vannak, a fiúk csocsóznak és fáradtan hazaballagunk. Sajnálom, hogy vége, holnap megyünk haza...
Kár, hogy nem fért bele sehogy sem Malmö, ha már itt vagyunk! :-(

De a Frederiksborg-i kastélyt ne hagyja ki senki aki erre jár!!!

Az éjszakai buli nem sikerült olyan fergetegesre, mint az előző bulis éjszakánk. Sebaj. Felkelés után azonban senkinek nem volt ínyére a kirándulás, talán a vasárnap miatt… Mire elindultunk volt kb. 3 óra is. Célunk az Index cikke után, illetve a félelmetes Christiania, azaz szinte mondhatnám azt hogy a gettó. Metróval mennénk, de tömeget és rendőröket látunk az utcán, elindulunk nézelődni, csendesen megfigyelni. A helyi tv is itt van, meg sok olyan fiatal, akik valami olyasmiért tüntetnek, hogy ne vegye el az állam a kollégiumot, ahol laknak… A lényeg, hogy ezek tanulók és egy épületet akarnak megtartani. Decemberben náluk is volt ezért kőhajigálós, rendőrverős éjszakai lázadás… Elég furcsa banda, raszta haj, meg sörösüveg, szerintem a fél társaság részeg vagy ki tudja mi… De elég normálisan viselkednek. Miután meguntuk őket, visszamegyünk a metróhoz ( ami tényleg a föld alatt megy és nincs elől „pilótafülke” ) tehát látni az alagutat végig, ami ki is van világítva. Nagyon izgi, Geri kameráz végig. Aztán megérkezünk. Két utcát sem sétálunk és elénk tárul Christiania. Már kivülről is csupa graffiti, kicsit félek is, mert elkezdik mondani a fiúk, hogy ez itt a helyi gettó. Bemegyünk és nyugtázom, hogy van rajtunk kívül is bámészkodó, pl. előttünk megy egy teljesen normális pár, a nő ráadásul terhes. Lerobbant épületek, amik régen katonai barakkok voltak, egy tér ahol van 1-2 árus, néhány kocsma és egy két rossz arcú ember. Ki van téve a tábla, hogy nem lehet fotózni, Geri valahogy mégis csinál 1-2 képet, aztán látom, hogy mások is ekkor kezdek kicsit megnyugodni. Még bicikli boltot is találunk, ami nagyon is normálisnak látszik ezen a helyen. Megyünk tovább, kóbor kutya kerül elénk és én nem akarok tovább menni. Szerintem a fiúk ennek nem örültek annyira, de végülis visszafordultunk és elindultunk kifelé. (én nagyon is megkönnyebbültem, nem érdekelt hogy duzzognak-e)

Sétálunk egy pék felé, ahol sorszámot is kell húzni, és nagy a tömeg, veszünk mákos sütit, ami a Peti kedvence. Lassan sétálunk közben eszmei csatákat folytatunk olyan dolgokról, mint a drogok, a kereskedelem, a fejlődés… Inkább veszekedés lesz belőle mire odaérünk a könyvtárhoz, amit szintén meg akarunk nézni. Kicsit arrébb van az épület, ahol középen 3 függő iroda van.  Útközben látjuk a Tivolit is kívülről, a városházát…

Mire a sétálóutcára érünk eléggé besötétedik, vesznek sört a fiúk és megyünk haza, ahol várnak anyukámék a neten, hogy beszélhessek velük.
Azt hiszem ezen a napon volt a legtöbb feszültség hármunk között...