2007.02.20

Reggel korábban kelek mint a fiúk, mert egy csomó dolgom van még! Hogy ne hűljön ki a kaja, csak akkor kezdem el, mikor Peti felkel. Egyébként jó fej vagyok, tojásrántotta hagymával és dán virslivel. Igaz én jó kis nutellás kenyeret eszek, de oda se neki. Reménykedem hogy minden rendben, amikor negyed 10 körül elhagyjuk szállásunk, Peti albérletét és rohanunk a reptérre. Menet közben Gerinek eltörik a bőrönd és nem tudja húzni, remek… Peti még be-check-oltat minket, kér helyet az ablak mellé aztán elbúcsúzik, mert rohan dolgozni. Gerivel a terminálváróba megyünk, leülünk, pihenünk. A repülő késik, már 12:25 helyett 12:55-re van kiírva és a rengeteg kapu közül egyikhez sincs kiírva… már 12:30, mire kiírják, hogy D103-as kapu és rohanunk oda, mert persze jó messze van. Egyébként a kettes terminálról indulunk, felhős az ég, megint alig látok valamit egész úton, nem vagyok valami szerencsés.

A repülés egyébként jobb is, rosszabb is mint gondoltam.

Már akkor gyorsabbak veszem a levegőt ahogy kitolatják a gépet. Felbőgnek a motorok és elkezdünk lavírozni a kifutópálya felé. Amikor beállunk a helyes irányba és elkezdünk gyorsulni az fantasztikus élmény, egy percre örülök is, de amikor elrugaszkodunk a Földtől már nem kapok levegőt úgy beleszorulok a székbe. Na ezt utálom az egészben a legjobban. Ezért nem ülök körhintára sem, mert ott is ezt a nyomást érzem. Mintha nehéz lenne a fejem, nem bírok mozdulni és már fáj is a fejem. Ez is csak 1 pillanatig tart, mert én máris a tájat nézem alattunk és fényképezek! Most látom alattunka hídat ami átvezet Malmöbe és innen olyan szép és nagy hogy haragszom is amiért nem láthattam csak innen fentről. Még egy pillanat és eltüntünk a felhők felett, alattünk csak a fehér vattapamacsok, beállunk utazósebességre és magasságra. Szinte vakít az erős napfény, az 1 óra alatt, amíg ezt látom megmelegszik a vállam tőle. Néha érezni ahogy kanyarog valamerre a gépünk, ez is megviseli a fejem, de egyébként kellemes. Maga az utazási zaj sokkal nagyobb, mint mondjuk egy kocsiban, de nem elviselhetetlen. A magasban nem is tűnik olyan vészesnek ez a repülés, nem is értem miért félünk, hogy lezuhanunk… Wc-re most sem megyek el, mert egy Dán lány ül mellettünk, de kávét iszogatok azért. Leszállás is kb. 20 perc, de ahogy megérzem az ereszkedést, ami nem megterhelő a fejemnek, előbukkan néhány látnivaló. Duna, házak, tavak, utak, mezők és én azon gondolkozom vajon merről is szállunk le, mert az otthonom még nem látom. Nem is arról megyünk inkább Ecser felől veszzük be a repteret, nem látom Keresztúrt. A földetérés némi zötyögéssel jár, ilyenkor fellélegzek, hogy lent vagyunk, meg is csókolnám a földet a lábam alatt, de még a gépen vagyunk! J Innen már széles vigyor van az arcomon!

Reptéren anyuék várnak minket, hazavisznek, elmennek és megyünk mi is az autónkért, mert végre szép és jó lesz. Ismét a való világba érkezünk.

Hát így ér véget kirándulásunk, városlátogatásunk Dániában és Koppenhágában.

Mai napunkon a Feredriksborgi kastélyt néztük meg.
S-toggal utazunk fel Északra Hillerodba. Rövidke séta után egy térre érünk. Fotózni kezdek egy utcát ahol szinte hömpölyög a tömeg az előző utcához képest, de elfordulok jobbra és meglátom a tavat a várral.
Peti előzetes elmesélése alapján tudom, hogy ez a vár szebb mint Kronborg, vagyis Hamlet vára, amit 17-én néztünk meg. Kívülről egyenlőre csak azt látjuk hogy itt tó veszi körül és ugyanabban a stílusban épült. A tópartra megyünk és egy kicsit fotózzuk és nézzük a madarakat. Elég sokféle van. Továbbsétálva megérkezünk a várhoz. Kívülről tényleg olyan, mint a Hamletvár, de máris kellemes meglepetés ér minket, amikor bemegyünk: nem kell fizetnünk belépőt, mert van CPH kártyánk! Két jegy helyett megkapjuk a hármat ingyen, rendes. Beérünk az első terembe és én máris hasra esek, olyan szépen kidolgozott a mennyezet. Kár, hogy papírból kirakott emberekkel próbálták meg feldobni. Geri rögtön meg is jegyzi, hogy bezzeg nálunk Visegrádon viaszbábukkal szemléltetik az akkori embereket... Felmegyünk a lépcsőn, ahol rengeteg címer díszeleg. A templom, amit már kívülről is látni lehetett, nagyon szép. Sokkal nagyobb és szebb, mint Kronborg. Rengeteg címer díszíti, színes ablakok és hatalmas orgona. Festmények a falakon, de hatalmas nagyok... Aztán körbejárjuk a termeket, és minden sokkal nagyobb és szebb, mint amiket előzőleg láttunk, Petinek igaza van. Ez olyan otthonos. Nem szegényes, itt minden szobában van festmény a falon, szekrény, kommód, vitrin... De hideg az van itt is. Van egy nagy terem, ami régen a vendégek fogadására szolgált, nagy és gyönyörű... Minden olyan pompás. A kertet csak az ablakból látom, tudom hogy az is nagyon szép lehet, de sajnos nem tudjuk megnézni. Lehet hogy lett volna rá idő, de mire végzünk a kastéllyal, addigra megéhezünk és megyünk a sétálóutcába enni egy gyors étterembe. A fiúk valami gyros szerűt esznek marhahúsból, én maradok a hot-dog mellett és eszem egy melegszendvicset is. Visszafelé bemegyünk a helyi plázába, ahol vegyes jégkását eszem és elindulunk az S-tog felé. Beugrunk még egy háztartázi eszköz boltba, nézelődünk.
Aztán hazafelé az S-togon megbeszéljük, illetve megfűzöm a fiúkat, hogy menjünk el a másik végállomásra Köge-be.Nem nagyon hajlanak rá, de meggyőzőm őket, hogy az otthoni unatkozás helyett ezt vegyünk inkább a programba. Mondom, majd lemegyünk a tengerpartra. Mire másfél óra után Köge-be érünk tengert sem látni, nemhogy elsétálni oda... Bemegyünk egy boltba, veszünk sört és megyünk haza ugyanazzal a S-toggal, amivel jöttünk.
Otthon a fiúk kaját készítenek, söröznek és elmegyünk még a Heidi's-be, utolsó este. Alig vannak, a fiúk csocsóznak és fáradtan hazaballagunk. Sajnálom, hogy vége, holnap megyünk haza...
Kár, hogy nem fért bele sehogy sem Malmö, ha már itt vagyunk! :-(

De a Frederiksborg-i kastélyt ne hagyja ki senki aki erre jár!!!

Az éjszakai buli nem sikerült olyan fergetegesre, mint az előző bulis éjszakánk. Sebaj. Felkelés után azonban senkinek nem volt ínyére a kirándulás, talán a vasárnap miatt… Mire elindultunk volt kb. 3 óra is. Célunk az Index cikke után, illetve a félelmetes Christiania, azaz szinte mondhatnám azt hogy a gettó. Metróval mennénk, de tömeget és rendőröket látunk az utcán, elindulunk nézelődni, csendesen megfigyelni. A helyi tv is itt van, meg sok olyan fiatal, akik valami olyasmiért tüntetnek, hogy ne vegye el az állam a kollégiumot, ahol laknak… A lényeg, hogy ezek tanulók és egy épületet akarnak megtartani. Decemberben náluk is volt ezért kőhajigálós, rendőrverős éjszakai lázadás… Elég furcsa banda, raszta haj, meg sörösüveg, szerintem a fél társaság részeg vagy ki tudja mi… De elég normálisan viselkednek. Miután meguntuk őket, visszamegyünk a metróhoz ( ami tényleg a föld alatt megy és nincs elől „pilótafülke” ) tehát látni az alagutat végig, ami ki is van világítva. Nagyon izgi, Geri kameráz végig. Aztán megérkezünk. Két utcát sem sétálunk és elénk tárul Christiania. Már kivülről is csupa graffiti, kicsit félek is, mert elkezdik mondani a fiúk, hogy ez itt a helyi gettó. Bemegyünk és nyugtázom, hogy van rajtunk kívül is bámészkodó, pl. előttünk megy egy teljesen normális pár, a nő ráadásul terhes. Lerobbant épületek, amik régen katonai barakkok voltak, egy tér ahol van 1-2 árus, néhány kocsma és egy két rossz arcú ember. Ki van téve a tábla, hogy nem lehet fotózni, Geri valahogy mégis csinál 1-2 képet, aztán látom, hogy mások is ekkor kezdek kicsit megnyugodni. Még bicikli boltot is találunk, ami nagyon is normálisnak látszik ezen a helyen. Megyünk tovább, kóbor kutya kerül elénk és én nem akarok tovább menni. Szerintem a fiúk ennek nem örültek annyira, de végülis visszafordultunk és elindultunk kifelé. (én nagyon is megkönnyebbültem, nem érdekelt hogy duzzognak-e)

Sétálunk egy pék felé, ahol sorszámot is kell húzni, és nagy a tömeg, veszünk mákos sütit, ami a Peti kedvence. Lassan sétálunk közben eszmei csatákat folytatunk olyan dolgokról, mint a drogok, a kereskedelem, a fejlődés… Inkább veszekedés lesz belőle mire odaérünk a könyvtárhoz, amit szintén meg akarunk nézni. Kicsit arrébb van az épület, ahol középen 3 függő iroda van.  Útközben látjuk a Tivolit is kívülről, a városházát…

Mire a sétálóutcára érünk eléggé besötétedik, vesznek sört a fiúk és megyünk haza, ahol várnak anyukámék a neten, hogy beszélhessek velük.
Azt hiszem ezen a napon volt a legtöbb feszültség hármunk között...

2007.02.17

Nem keltünk olyan nagyon korán, kb. 10 fél 11 felé.

Ma megyünk Hamlett várába, azaz Kronborg kastélyba, ami Helsingorban van.

Irány a vonat és Észak! Az út kb. 40 perc és elhaladunk a Microsoft épületei előtt is, ahol a Peti dolgozik. Izgatott vagyok, mert látni a tengert és szép kis házikókat. Szívesen laknék egy ilyenben, olyan nyugodtnak tűnik minden, talán csak a tenger az ami dühösen hullámzik, mert nagyon hideg van és fúj a szél.

Ezt meg is tapasztaljuk mihelyst kiszállunk a vonatból. Nagyon gyorsan felvesszük a kapucnit is, nem vagyunk mi ehhez hozzászokva, majd elvisz a szél. Nagy hajókat látunk, egy-két érdekes dolgot, megkönnyebbülve érünk a várba, ami egyébként nincs 10 perc séta. A várudvarban is süvít a szél, de bent a kastélyban semmit nem érezni. Talán csak azt, hogy hideg van, de egy ekkora kastélyt nehéz dolog lehet fűteni. Végigmegyünk a termeken, mindent megcsodálunk, Peti mondja, hogy azért majd megyünk a Frederiksborg-i kastélyba is ami sokkal szebb, mit ez. Nekem ez is tetszik, a kilátás is szép, tenger, zöld fű, rendezett kert. Ilyenkor mindig elképzelem milyen jó lehetett abban az időben élni, amikor tényleg ilyen kastélyokban laktak…

Megnézzük a múzeum részt is, ahol hajókról van kiállítás. Készítésről, modellek, makettek, egyéb dolgok.

Aztán lemegyünk a picébe, a kazamatába vagy minek hívják és a sötét hidegben bejárjuk azt is. Biztos itt volt a borospince meg a várbörtön. Lámpa nélkül nem is lehet látni semmit. Direkt nincs világítás, hogy az ember maga barangolja be. Viccelődünk is, főleg a külföldiekkel, akiknél nincs lámpa…

Benézünk még a templomba is, aztán úgy döntünk irány a komp és Svédország, Helsingborg. A hajóállomásról üvegfolyósó vezet a hajóra, észre sem veszi az ember és már rajta is van. Eszünk egy hot-dogot és kimegyünk a fedélzetre, ahol csak mi hárman vagyunk, mert senki más nem akar megfagyni. Úgy fúj a jéghideg szél, hogy Geri lök vissza a hajóba… De szép a kilátás, a tenger. Én szeretem.

Svédországban látunk sok Volvot és Saab-ot, és kiderül, hogy itt azért nem olyan soka biciklis, mint Koppenhágában. Beülünk egy cukrászdába sütit eszünk és iszunk kávét, teát. Sétálunk egyet a kis utcákban, bemegyünk egy boltba, aztán irány vissza Helsingor a komppal. Most nem megyünk ki, Petivel bemegyünk a hajón lévő boltba, aztán keressük a Gerit össze vissza, mire kiderült, hogy a kijáratnál várt volna. Meg is érkezünk... Az állomáson csak ránk vár a vonat, indulunk is hazafelé.

Este bulizni megyünk, a Dublinerbe megyünk először, ahol találkozunk Tündivel meg a Peti kollégáival is. Hihetetlen de két sört is iszok, ami finom. Az egyik egy körtesör, ami inkább olyan, mint egy üdítő, édes is és semmi sör íze nincs. Aztán egy ír sört, ami almasör és valamivel keserűbb, de ennek sincs sör íze. Élő zene megy, ami egész jó lenne, Gerivel táncolunk is, mindenki énekel, csak kb. fél óra után újabb 1 óra csend volt. Úgyhogy a fiúk hangulata kicsit lapossá változott, nálunk az is közrejátszott, hogy egy szót nem beszéltünk angolul és mivel az egyik kolléganő ír volt ezért a fiúk így beszéltek. Mentünk is tovább a Heidi’s-be, ahol már egyszer voltunk Most annyian álltak sorba előtte, hogy negyed óra után sem jutottunk egy lépést sem előrébb. Hát bementünk a mellette lévő helyre, ahol meg techno zene szólt és tele volt ferdeszeműekkel… Fizettünk fejenként 50 koronát és kb 5 percet voltunk bent. Mentünk haza, ez nem a mi esténk volt…

És egy kis tudás:
http://beluard.freeweb.hu/index9_8.htm

2007.02.14

Ma van az első teljes napunk Koppenhágában.
Tegnap túléltem életem első repülését, később ezt is leírom pár szóban, hogy milyen.
Most a jó pár órás kirándulásomról írok, amit a belvárosban kezdünk, mivel itt is lakunk Norreport-i megállonál, innen rengeteg járat megy és mindenfelé el lehet jutni!
10 körül kelünk, dél körül indulunk.
Két megállót megyünk, a pályaudvarra tartunk. Első fontos különbség a mi pályaudvarainkkal szemben, hogy a vágányok a föld alatt vannak és
ahhoz hogy el tudjunk menni egy másik vonalhoz a felszínre kell felmennünk. Itt mi is nézelődünk, majd megyünk tovább a sétálóutca felé.
Ami még nagyon érdekes számomra az, hogy ami nálunk a HÉV, METRÓ és Vonat forgalomat teszi ki, az itt mind a föld alatt közlekedik többnyire a városban.
A pályaudvarról kiérve meglátjuk a Tivolit, a vidámparkot.
Minden sarkon Hot-dog árusok vannak, nagyon jó illatta! Nagyon finom a virsli (bár kicsi a kifli). Olyan ize van, ami a kolbász és a virsli keveréke nálunk, mindkettőből a legjobbakkal.
Elmegyünk a Hard Rock Cafe előtt, ahol délután eszünk is, megnézzük a Tivoli bejáratát és a
Városháza épülete előtt elhaladva megérkezünk a sétálóutcára. Megnézünk egy Plátzát is Illum névre hallgat. A sétálóutca végén egy térre érünk, ahol már rálátni a New Portra, de rögtönzött jégpálya van, ahol korcsolyáznak a helyiek. Én is felmegyek a csizmámban, de így is csúszik...
Folytatjuk az utunk egy laguna felé ahol Velence-szerű épületek vannak, színesek és egymásra épültek, a vízben hajók vannak, nagyon szépek.
Közben megyünk a Kis hableány felé, mai célunk megnézni ezt a nagy nevezetességet. Ismét sok séta következik, ahol a tengerpart mellett haladunk.
Mégnézzük az Amalienborg téren is, ahol látjuk a díszes dán őrséget. Templom is következik meg a Kastélyt, ami nagyon szép, bár igazi kastély nincs, malom, várkert, vizesárok viszont van. Szép zöld a fűvel, kultúrált wc-vel. Turistaként ez nagyon sokat számít...
Aztán kiérünk a tengerpartra, ahol nagyon fúj a szél. Egyébként jó idő van 4 fok körül van. A kis hableány szobor nagy nevezetessége Koppenhágának, amin a helyiek is mosolyognak.
Láttuk az Operaházat is, ami egy modern épület, mint nálunk a Nemzeti Színház.
Hazafelé elmegyünk a Hard Rokba, ahol eszünk hamburgert is, a fiúk isznak egy sört, én egy fagyit eszek - nagyon sokba kerül, 430 koronát fizetünk.
Nézelődünk a sötét, kivilágított városban és hazamegyünk az S-toggal, a HÉV-vel...
Otthon kártyaparti, a tetőtéri lakásunkban, buli...

2003.07.08

Ma elérkezett hazatérésünk napja.

Kicsit szomorú vagyok, mert nem tudom, hogy mikor jutok el ide újra. Fáj a tegnapi seb is a térdemen. Ahogy a tengerparton állok és hagyom, hogy a habok elérjék a lábam, tudom, hogy egy ideig úgysem jövök ide. Sokat kell várnunk a buszra, amely majd hazavisz minket. Délig el kellett hagynunk a szobát. Aztán azt mondják, hogy Tesszalonikinél lerobbant a buszunk. Remek. 3 körül várható. De akkor sem jött. Aztán fél 5-öt mondanak, de már fél 6 is elmúlt, mire majd elalszunk az unalmas várakozástól a recepció előtti fotelokban, nini megjön a busz.

Csak jó gyorsan kell felpakolnunk és eltűnnünk… Megint csak sietni kell…

20:15

Mindjárt jön a Görög-Bulgár határ. Olyan szép a táj! Nagy hegyek között vagyunk, csörgedezik valami patakocska és látok egy kisebb tavat is. Azonban a busz, ami értünk jött egy nagy csotrogány. Esküszöm, mintha a Pesti buszon lennék otthon. Szakadt és öreg, hát csoda hogy idefelé lerobbant???

02:45

Bulgár-Szerb határ

Szinte átaludtam Bulgáriát, most nagyon álmos vagyok. Az vígasztal, hogy ma véget ér megpróbáltatásunk – buszos utazás! Azért a határon röpke 2 órás várakozás vár még ránk, amit a többiekkel a busz mellett beszélgetve töltünk.

09:25

Szerbia- Belgrád

Kissé szörnyű látni, hogy egy országban ilyen nyomor van! Bár mindenhol építkeznek látni, hogy azért ez nem az igazi. Pl. a hídon átérve fából készült bungalók hegye látszik, csupa szemét…

Sebaj, mi megyünk hazafelé! Nemsokára megérkezünk a határhoz! Már mosolygunk, lassan hazai földre lépünk, ahol nincs euró, nincs drágaság, de magyarul beszélnek, magyar kaját főznek és még a wc papírt is lehúzhatom! Még kb. 3 óra! Közeledünk!

Sok dinnye árust látunk az út szélén és ugye írtam már, hogy az autópálya mellett milyen össze-vissza vannak a telkek. Ki vesz itt dinnyét? Minden ötödik méternél?

13:05

2003.07.09-at írunk...
Az utolsó határ, ami elválaszt otthonunktól! Nagyon gyorsak vagyunk, alig kell 20 percet várnunk és már robogunk is HAZAFELÉ!!!!!!

Hát ennyi volt Görögországi utam naplója, remélem tetszett!

Nézzétek meg a képeimet is!

Reanna

2003.07.07

Megvan a motor! Nem lopták el és nincs semmi baja. 8-kor reggeli, bevásárlás és mehetünk. Próbálunk rutinosabbak lenni. Hová? Még nem tudjuk, talán Platamonas. Katerini-Nea Efesos-Dion-Plaka… Rekord idő alatt elérünk idáig, nem tévedtünk el! 11 óra van, de fúj a szél a parton, nincs kedvünk fürdeni, úgyhogy csinálunk 1-2 képet és megyünk tovább. Leptokayra jön, mire odaérünk éget a nap és jó meleg lett. Megállunk, úszkálunk, de nem sok érdekes van az alján, meg hát már a Platamonas-i vár is látszik, gyorsan tovább indulunk innen is. Alig találjuk meg a várat, aztán kell egy kis idő is mire felfogjuk, csak gyalog lehet felmenni a várba. 2 euró a beugró. Midig csak fizetni! A vár nagyon szép, a kilátás fantasztikus minden irányba. Még 1-2 képpel növeljük az albumunk. Sokat hülyülünk, alig van valaki rajtunk kívül… Megnézzük a templomot is, pisilünk is. Zsuzsi távolabbra mutat, azt mondja az ott Nei Peri, ahol egyszer ő nyaralt. Tehát megvan merre megyünk tovább! Odafelé még mindig lenyűgöznek az érdekes épületek, a templomok. Nem nézünk meg egyet sem belülről, de kívülről nagyon tetszenek. Dudálnak a kamionosok ránk, ki tudja miért.

Nei peri pedig elég csendes. Sehol egy ember, de templom van, hát megállunk. Nézelődünk, fotózunk, mint mindig és irány a part. Éhezünk, a parton lévő éttermek egyikénél megállunk, kajálunk! De milyen jót! Ez volt a legjobb kajám egész Görögországban! Igazi rántott hús, ízre, szagra is stimmel, a saláta fokhagymás, tejfölös! Nem sótlan, egyszóval isteni! Jóllakottan megyünk ismét fürdeni egyet, a víz kellemes, de itt az Olimposz lábánál felhők vannak az égen. Sebaj, kicsit búvárkodok, kagylóra vadászok, látom őket az alján, felveszek 1-2-t! Csak kár, hogy így nem kapok levegőt a búvárszemüveg alatt, néha ösztönösen vennék a számon levegőt de csak a sós tengervizet kapom helyette. Fuldoklom. A többiek kimennek, hát nekem is mennem kell (nem akarok!), szárítkozunk és megyünk hazafelé. Fejembe veszem, hogy a térképen van Gritsa is, megnézzük és kész. Ha már itt vagyunk. Plakanál nem Dion felé vesszük tehát az irányt, hanem tovább megyünk egyenesen. Gyönyörű sziklás part tárul elénk, mi a meredek szikla tetején állunk, alattunk a gyönyörű tiszta víz! A Tamásék nem akarnak lejönni velünk, beadjuk a derekunk, mi sem megyünk. Azóta is bánom minden percben. Hazafelé ismét megtámadjuk jól ismert Dionunk, de eltévedünk és teszünk egy jó nagy kitérőt. Dionban megállunk, megnézzük a híres ásatási területet, de nem megyünk be, mert nagyon drága a belépő. Inkább fagyizunk egyet.

Katerini! Soha nem foglak elfelejteni! Tamásék mennek előttünk a jól ismert úton. Veszélyes utcák, szar közlekedés, nincs szabály, nincs rendes út, csak szűk kis sikátorok. Mindenhol Stop tábla, amit nem vesznek figyelembe. Sajnos tapasztalatból mondom ezt. Egy kereszteződésnél ugyanis majdnem ütközünk egy kisteherautóval. Geri fékezett, de már nem tudott megállni, éreztem, ahogy elveszítjük az egyensúlyt, dőlünk, de már csak én csattanok. AUUU! Gerinek leért a lába, esés előtt még simán leszállt róla. Nálam a kamera, a kölcsönkapott fényképezőgép, minden. Felállok, kisántikálok a járdára, sírok. Fáj a vállam, a lábam! A rohadt életbe! Tudtam. És itt gagyog ez a hülye görög is, hogy nem látott meg hogy hospital, hospital… Lemosom a sebeim, a cuccunknak nem esett semmi baja, a motor nem érdekel. A Tamás ráadásul le akarja jódozni a sebeim, na ezt már nem hagyom! Kb. negyed óra volt és elindultunk tovább, haza. Geri csodálkozik, hogy felülök mögé a motorra, de máshogy hogy érnénk haza???

A szállodában megfürdök, érzem, hogy fáj mindenem. Mit fogok otthon mondani? Vacsora után elmegyünk koktélozni egy utolsót, vásárolunk. Utolsó nap, de kár! Hogy elrepült ez a hét! De jó volt, nagyon… Csak ma ne estünk volna el a motorral.
Folyt köv.

2003.07.06

Éjfél. Tamásékkel találka, indulni az utazási irodához – irány Athén!

Fél 1-kor indultunk, felvettünk útközben néhány embert. Nagyon izgultam, de olyan hosszú volt az út, hogy elaludtunk. Fél 7 körül értünk Athén legnagyobb kikötőjébe – Pireuszba.  Olyan nagy hajók voltak ott, amilyet még sohasem láttunk! Csodás, szép nagy hajók. A kikötőben mindenkinek volt egy kis szabadideje, itt reggeliztünk. Rendeltünk 4-en: 2 teát, 1 kávét, 1 narancs juice-t és 11 euró 40 centet kellett fizetnünk érte. Senki nem mondta hogy egy tea 2 euró 10 cent + még a wc-ért is fizetni kellett. Alig végeztünk, máris rohantunk tovább. Írtam már, hogy utálok sietni? Nem?! Hát akkor most leírom: utálok sietni!!! Csakhát itt kénytelenek voltunk. Fotó, fotó, fotó… Rohanva. Megállunk a palota előtt, kiszállunk, fotózzuk magunkat a katonával, tök álmos vagyok. És máris az Akropolisznál vagyunk, meredek kis utcákon megyünk, amik olyan keskenyek, hogy azt sem tudom, hogy fér el a buszunk egyáltalán. Alig van még reggel 8 óra. Egy kis megbeszélés + 12 euró fejenként a belépő és mehetünk is. A pénztárcánk apad, én hüledezek az árakon, de most vagyok itt, lehet, soha többet nem jövök erre, ki kell használni az alkalmat. Az idegenvezetőt alig hallani, de ennél is nagyobb csalódás ér: az egész Akropolisz felújítás alatt van (gondolom a közelgő olimpia miatt is). Állványok mindenhol, semmihez nem lehet hozzáérni, szigorú őrök és én olyan pici vagyok, alig látok valamit így ebből a nagyon régről fennmaradt emlékből. De a kilátás nagyon jó, körbe látni egész Athént, a fehér kis házakat, templomokat… mennyivel másabb, mint mondjuk Budapest!  És megint fotó, fotó, fotó… Azért összességében véve tetszik. Tetszik, hogy itt lehettem. Sok mindennel nem vagyok ennyire elégedett, nézzük pl. a kaját: ízetlen, szagtalan, felismerhetetlen. És mindenhez görögsaláta sajt nélkül. Agyamra megy. Vagy a wc-k. Se ülőke (nem mintha nekem kéne), se rend, se tisztaság. És még papírt se lehet beledobni, mert eldugul. Csak a csempe szép, de az mindig. Vajon így akarják a jobb látszatot kelteni?

Na és a közlekedés… Ó, hagyjuk. Inkább Athénról beszélek most. Szóval szép – lenne, ha nem most újítanának fel mindent. De az utcák szélén narancsfák vannak, meg pálmák, ami nálunk nincs ugye.   

Magállunk, megnézzük az őrségváltást a parlament előtt. Sok fiatal fiú. Vajon ők tényleg a katonák itt? Nem tudom. Mindegyik barna bőrű, mert itt a 365 napból 300-on süt a Nap. Csinálok róluk is képet. Szegényeket sajnálom, hogy végig kell csinálniuk ezt a cirkuszt, bár lehetők még szeretik is (egy kis épszerűség), akkora a tömeg, tolakodnom is kell. Dög meleg van!  Geri és Tamás valahogy elkeveredtek tőlünk, ami nem is csoda. Aztán hirtelen vége. Oszlik a tömeg, mi meglátjuk a csoportot a túloldalon, igaz, hogy csak 1-re van megbeszélve a találka, addig szabad program van, de mi megyünk utánuk. Kiérünk a Plakara, ami a sétáló utca neve náluk. Sok ajándékvásárlási lehetőség, az árak meg még drágábbak, mint Paralian. Mi beülünk egy Mc’ibe, eszünk egy görög csirkés hamburgert. Még ez is szar. Visszafelé megnézzük a Római Agórát. Ennyi maradt az Ókori Görögországból? Hát, siralmas. Telefonálni akarok haza, de sehol egy nyamvadt fülke, erről is lemaradok. Várunk a buszra, ami késik. Elindulunk, az idegenvezető a görögökről beszél, egyre álmosabb vagyok. Mire felébredek ott vagyunk a Thermopülei szorosnál. Kinézek az ablakon és nagyon szép a látvány, közel a tenger, de sziklás part szegélyezi, ami néhol egészen vörös színű. A tenger kanyarog össze-vissza, ahogy a busz is. Kár, hogy a Geri még alszik, ki fogja így ezt megörökíteni? Megérkezünk a híres emlékműhöz, ahol kiszállunk. Leonidasz szobra, aki a thermopülei csatát vezette. A felirat alatta: „Itt fekszünk vándor, vidd hírül a Spártaiaknak, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.” Kukis bácsi! Kár, hogy itt is az új kor látszik, pont egy villanypózna van felette….

Indulunk haza. Ma még elmegyünk Theo-hoz a motorokért. Szép az út, legalább van mit nézni, csodálni. Jön Platamonas a várral, ahol kiteszünk egy kisebb csoportot. ½ 8–ra érünk haza, fürdés, vacsora. Még kicsit pihuzunk, és megyünk a Pierra elé, mert jön értünk Theo. Ő is késik, mint itt mindig mindenki. Megvannak a motorok. Még megbeszéljük, hogy holnap merre is kéne menni, aludjunk is rá egyet, fárasztó volt ez a mai látványokkal teli nap. Más ez itt, mint nálunk. Geri azt mondja még neki nem tetszett annyira, mert nem volt olyan, amire számított, többet várt és csalódott. Azt hitte több régiséget fog látni, de azért nekem jól esik, hogy azért láttuk és megörökítettük. Nem bántam meg hogy elmentünk. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy látta ezt közelről. Büszke vagyok rá, hogy elértem ennyit.

És elégedett vagyok a fényképeimmel. Nekem is kéne egy ilyen gép!
Folyt köv.

2003.07.05

7-kor kelés, 8 órakor indulás – kagylót szedni motorral!

Ez volt a reggeli program, jó is volt. Irány észak, Alikes. Állítólag itt kagylókat tenyésztenek, amit mi nem láttunk (nem értünk hozzá), viszont 3 teknőst igen és egy jó szemetes tengerpartot, ahol sok kagyló is volt meg csigaház. Kaival szedtünk 1-1 zacskónyit. Fél 11-re vittük vissza a motorokat, de mire odaértünk elterveztük, hogy hétfőn is kibéreljük és megyünk valamerre. Miután hazamentünk egész nap csak döglöttünk, lelkileg készültünk az Athéni útra. Körül fürödtünk a medencében kb. 1 órát, utána ismét aludtunk. 7-kor jöttek a Tamásék, elmentünk sétálni, nézelődni. Vacsora után ittunk valami görögdinnyés italt, aztán mentünk vissza a szobánkba készülődni!
Folyt köv.

2003.07.04

Reggeli után (ami a változatosság kedvéért ugyanaz volt mint az előző napokon) elmentünk és kibéreltük a robogót. Először bevallom nagyon mérges voltam. Láttam, ahogy a Geri egyfolytában bénázik. Szegény tulaj is ideges volt egy picit…

Fél 11 körül sikerült elindulnunk és a sikeres tankolás után Katerinibe mentünk, ahol sokat bolyongtunk. Sehol egy értelmes tábla, ha van is, akkor 4-5 kereszteződésből nem tudni, hogy melyik irányba mutat. Kb. 1 órás kitérő után megtaláljuk az utat Dion felé! Innen már egyszerűbb a helyzet. A robogózásba a Geri is belejött, bár volt, amitől a hajam égnek állt, pl: úgy vette be a kanyart, hogy az ott parkoló autó majdnem elkaszálta a lábam. Egyébként meg jól össze is vesztünk mint mindig mostanában.

Dionban reggelit akartunk venni, de rá kellett jönnünk, hogy a boltban üdítőn és chipsen kívül nem árulnak semmit. Hát ez ciki, indultunk tovább.

Lassan-lassan megérkeztünk Litochoróba, ahol egy vízesést akartunk megnézni. Addigra az egész combom jól leégett és iszonyat meleg volt, alig bírtam. Ettünk a téren egy gyrost, utána felsétáltunk a kanyonba a vízeséshez. Szép volt nagyon, csak kár hogy alig lehetett látni a patakot az alján a növényektől, az út, ahol mehettünk korláttal volt védve és magasan volt kiépítve. Mikor ezzel is végeztünk Kaival megbeszéltük, hogy elég is volt ennyi az Olimposzból, mert annyira meleg volt és gondolom párás a levegő – húzzunk fürdeni! Azt hiszem a fiúk nem nagyon örültek, legalábbis Geri biztos nem a nagy ötletünknek.

Lementünk Plaka Litochoróba a tengerpartra, ahol nagy meglepetés ért minket: köves part, tiszta víz, élő rákok a parton szaladgáltak és a halak látszódtak a vízben. Paralian ugye nem ilyen a homok miatt. Jobb is szerintem, mert a rákok olyanok, mint a pókok, aztán meg ott volt a polip, meg a nagyobb halak… De a fiúknak tetszett. Ez kárpótolta őket, amiért ilyen keveset voltunk a hegyen. Geri vett egy jó gagyi búvár szemüveget pipával és úszkált egészen addig, amíg csak bírta szusszal. Még a Tamást is rávette a hülyeségre. Engem is bevitt, mert még a lábam sem mertem letenni a vízben, igazából nagyon is megfelelt a parton ücsörögve, néha belelógatni egy nagy kőről a lábam. Tényleg szép volt, hogy ilyen tisztán látszott minden, de nem szerettem volna valamelyik élőlénnyel közelebbről is megismerkedni. Belegondolni is borzasztó – nekem. A Tamás és Zsuzsi továbbiakban a hazafelé irányra szavaz, mert vacsorára haza akarnak érni. Nekem nincs kedvem ma már hegyet mászni, vagyis az Olimposz felfedezése elmarad… Gerinek fáj.

Vacsora után robogóval megyünk keresztül-kasul Paralian, Tamásékat sokszor lehagyjuk, mert ők mindig a behajtani tilos jelzésű egyirányú utcákba tévednek be! J Mondjuk ott ez nem tragédia, mert mindenki ezt teszi. Iszonyatos, hogy mennyire nem a kressznek megfelelően közlekednek. És annyi a régi autó és motor, amik persze elég szakadtak is, szerintem még műszaki sincs rajtuk. A templom téren megnéztük a koncertet, ami bármilyen meglepő is magyar előadókkal volt: Groovehouse, Kozmix, Kerozin, Desperado, V-tech… Volt ami nagyon gagyi volt. Hajnali 1 körül értünk haza, fáradtan.
Folyt köv.

Utunk Görögországban

2003. 06. 30

10: 05-kor indulás a Hősök teréről

16: 38 Határátkelés

Minden csendes. Geri éppen alszik. Hogy fog neki fájni, ha felkel! Nem jó ez így neki, de hagyom, mert nem hiszem, hogy sokat fog aludni a buszon. Alig fér el a lába is. Túl hosszú, túl magas.

Állítólag nemsokára megállunk pihenni. Kb. éjfél körül leszünk a Szerb-Bulgár határon.

17: 16

Most indulunk tovább. Megálltunk 10 percre pihenni. Pottyantós WC! Király! Következő megálló 3 és fél óra múlva. Hogy milyen a táj? Nagy összevisszaság. Búza, kukorica, napraforgó… gaz. És alig valami látnivaló. Persze a Geri egy képet sem csinál róla, nehogy emlékezzünk majd rá később…

18: 50

Belgrád – nem valami nagy szám. Mintha az egészet újjá akarnák építeni. Szörnyű. Más, mint amit megszoktunk. Olyan sivár, szürke és lerobbant. Még van idő a pihenőig. Nem tudok aludni. Geri is felállt most, mert már nem bír ülni.

23: 49 Szerbia-Bulgária határátkelés

„Mindenkit kérnék, hogy keljen fel és készítse ki az útlevelét a fényképes oldalnál, mert a szerbek elég furcsa emberek, szeretik látni, hogy mindenki ébren van!”

Pedig éppen aludni készültem. És kinézek az ablakon: ekkora undorító szemetet, ami itt van! Mintha szeméttelepen lennénk. Zacskók, dobozok… Ja és két üdítő, három sör – csak hogy átengedjenek. És büdös van itt a buszon. Az előbb a mellettem ülő srácnak erre lógott a lába és iszonyú büdös volt. Nem tudom, hogy az volt-e, de inkább elfordultam. Aludni kéne. Soha többé nem megyek busszal ilyen messzire!

04: 54 Bulgár – Görög határátkelés

Megérkeztünk! Legalábbis az országba, ahová indultunk. Fáj mindenünk! Zuhanyozni akarok! Kinézek és nagy hegyeket látok. Ez bizony nem a Kékes!

09: 49

Már lassan megérkezünk Paraliára. Jó 20 perce hagytuk el Thesszalonikit. Csak nagy síkság látható, autópálya. Tenger meg sehol. De a görög épületek olyanok, amilyeneknek leképzeltem. Nekem nagyon tetszenek.

11: 20

Itt ülünk a Persa hotelban. Nincs kész a szobánk. Miért is lenne? Pipa vagyok és éhes.

18: 25

Fél 4-kor megbeszélés, befizettünk az Athéni útra! 35 Euro. Kicsit drága. Fürödtem is a tengerben. Iszonyat sós! Kimarja a szemem. Nem is voltunk bent sokáig, fúj a szél is.

Sokáig sétáltunk éjszaka. Kb. fél 2-kor értünk haza, az idő még most is jó volt. Elég sok a probléma, hogy nem beszélünk angolul, sem németül. Inkább mutogatni kell, nagyon kevés ember ért magyarul. Holnapután kalózhajóra megyünk! 

2003. 07. 02

Reggel a Tamás kopogott! Kinyitom. Fél 10 és nekünk nem csörgött az óra 9-kor! Hát ez van, ciki. Rohanás! Kaja persze alig van már.

Befizettünk a Kalózhajóra, 25 Euro volt, de van kaja is.

A vacsora olyan rossz volt! Tisztára fel vagyok puffadva tőle. Viszont az ebéd jó volt és kaptunk ajándék dinnyét is tejszínhabbal, ami tök finom volt. Nem is tudtam, hogy ez így is jó. Feladtuk a képeslapokat is. Hát remélem, előbb megérkezik, mint mi. Este kártyázni akartunk, de már minden bajom volt a kajától.

2003. 07. 03

Reggel 7-kor kelés, 8-kor reggeli, rohanás a kikötőbe. Útközben van egy templomszerű a parton. Egyszer álmodtam egy ilyenről és kísértetiesen hasonlít rá. Persze ezt nem mondom a Geriéknek, mert hülyének néznek. Pedig a part is olyan, mint az álmomban. A stég, a hátsó bejárat, a nagy tér mellette. És a tenger… Valami vonzást érzek hozzá. Nem olyant, hogy egész nap benne lennék, hanem hogy hallgatnám, nézném, hagynám, hogy a hullámok elérjék a talpam. Ezért is vagyok órákig a napon és sétálok a szélén. Gyűjtöm a kagylót. Jól le is égtem. Hogy áll a hajam? Szörnyű…

Egyébként ma voltunk a kalózhajózáson, amit tegnap befizettünk. Csak kicsit elkalandoztam. Reggel elkéstek valami külföldiek, 9 helyett majd fél 10kor indultunk és du. 5 helyett fél 5-re már meg is érkeztünk. Kicsit csalódtam. Nem mentünk túl messzire a parttól, Paraliától. Igaz láttunk 1 delfint, de alig. Olyan gyorsan eltűnt, hogy szint azt hihettük, káprázik a szemünk. Még a Geri sem tudta lekamerázni.  Ugráltunk a vízbe a hajóról és úszkáltunk. Nagyon jó mély volt, de bevallom féltem is egy kicsit. És nem a mélységtől meg attól hogy elfáradok. Cápa… Vagy ilyesmi. Hülyeség? Lehet. De nem volt jó érzés. A hajón volt azt hiszem 3 ember, a kapitány és két matróz. Az egyik kb. 60 éves ősz hajú tata. Persze nem beszéltek magyarul, de remekül elszórakoztunk rajta. Kedvenc szövege volt: Ó, kapitanó… Ezt sokáig poénnak használtuk, ha valami mulatságos volt. A kaja szardínia volt sütve, meg görögsali. Kezdem unni. Azt hiszem én a magyar kaját szeretem! A Geri is jól leégett. Olyan piros, mint a rák. Egyébként rákot is láttam már jó párat – döglötten a parton. Iszonyat büdös. Azt hiszem, nem vonz az ötlet, hogy megkóstoljam a „tenger gyümölcseit”.  A dinnye viszont nagyon, nagyon finom! És a frape is, ha nem vizezik agyon. És jó a légkondi is ebben a rohadt melegben. Csak este nem használjuk. De kint akkor is meleg van.

Holnap bérelünk robogót és megyünk az Olimposzra. Én el akarok menni kagylótelepre is, de az pont nem esik útba arra. Meg szombaton a Katerini piacra is elmennék. Kíváncsi lennék milyen az itteni piac. Már csináltam 80 fényképet. Illetve csináltunk. Meg majdnem 1 órás videót.

Folyt köv.