|
|
|
Home szasza017BlogBécsi kirándulás
|
|
|
|
Bécs 2006.09.30.
Előzmények:
Tizenéves koromban a Rex-felügyelő volt a kedvenc sorozatom, amit Bécsben forgattak. Ahogy néztem hétről-hétre a sorozatot egyre jobban beleéltem magam, megfogadtam, hogy majd egyszer kimegyek Bécsbe. Úgyhogy egy gyerekkori álmomat váltottam valóra amikor eljött az a "nagy nap".
Persze nem volt egyszerű megszervezni, mert nehéz egy olyan napot találni egy évben, amikor senkinek sincs semmi elfoglaltsága, kínja, baja. de végül ez a nap is eljött...
2006.09.29.
Az eredeti terv az volt, hogy idősebb testvéremmel és a barátjával megyünk. Így tervezgettük hónapokig. De ezen a napon kedves Szilvi nővérem kinyögte, hogy ő is jönni szeretne, aminek persze nagyon örültünk. (Itt kell megjegyeznem, e napon jöttünk rá, hogy bunkóság volt, hogy őt nem hívtuk magunkkal előbb.)
Kirándulásunk napja:
Reggeli szendvicsgyártás, rohanás a többiekért időre (ami természetesen soha sem jön össze)......
Elhagyjuk kis országunk területét, átérünk Ausztriába, 5km után leesik, hogy ég és föld a két ország... Kb. 60 km-t megyünk az autópályán, és elérjük uticélunkat. Hurrá! Bécsben vagyunk!!
Első utunk a Schönbrunni kastélyba vezet. Hatalmas épület, hatalmas udvarral. Nem is gondoltuk volna, de fél napot eltöltöttünk ezen a helyen. Ami nagyon pozitív dolog volt az az, hogy kastély termeinek megnézéséhez kaptunk idegenvezetőt, igaz gépi formában. De hihetetlen, hogy ránk, magyarokra is gondolnak, és van magyar nyelv is a gépben. Ez nem nagyon szokás...
A termek szépek, különlegesek -igaz ez minden kastélynál így van- de az igazság az, hogy a huszonsokadik szobába érve már mindannyian untuk. Utána kimentünk az udvarra, gyönyörűen virágoztak a kis kertecskék, hatalmas vízeséssel a közepén. Ami még különös itt, hogy sövénylabirintus is van a kertben, ki lehet próbálni az útkeresést. (Na jó, a játszóteret sem hagyhattuk ki, hiába, fiatalok vagyunk, és azok is maradunk).
Miután lejártuk a lábunkat a kertben autóba ültünk és bementünk a belvárosba. Megnéztük a Parlamentet, ami leginkább egy múzeumra hasonlít, a Rathaus-t és sétáltunk egyet a "városligetben".
Végül az Uno City-t néztük meg egészen különleges helyzetből, ugyanis a mellete álló kilátóba vezetett az utunk. Cserében, hogy legyőztem a tériszonyom, és a lifttől való félelmemet (ami nagyon nagy) elképesztő látvány tárult elénk! Alattunk volt egész Bécs!!
Sajnos nagyon gyorsan elszaladt ez a nap, -bevallom ez az egyetlen nap szinte semmire nem volt elég- duzzogva bár, de magunk mögött hagytuk ezt a szép várost.
Tanulság:
Nekem még nem sok alkalmam volt külföldön utazgatni, de számomra elképesztő, hogy mennyivel más az élet tőlünk nem is olyan messze. Az utak simák, szemét nincs az utcán, a csikkek sincsenek eldobálva és még az újságokat is ki merik tenni az utcára (becsületkassza). Na ilyen nem lesz nálunk soha...... ( az utakat felsózzák, a szemét bárhol kiesik az emberek kezéből, és a becsületről annyit, hogy ellopnák az újságokat)
Sajnos Rex-felügyelővel nem találkoztam :)
|
|
|
|