A világítótorony

     Nézegettük a térképet... Megláttuk... Huh, egy világítótorony! Nincs is messze Umagtól. Még sohasem láttunk IGAZI világítótornyot...
Mivel maga a város, ahol volt a szállásunk nem igazán tartogatott különös látványosságokat már, a butiksort már végigjártuk, a település kicsike volt, a tengerpart tele sziklákkal, a tengerbe hosszan benyúló földnyelven egy gyárépület terült el...
    Szóval elhatároztuk, hogy kirándulunk egy kicsit, azt mindenki szeret, a világítótorony nem tűnik túl távolinak, és mégis egy nagy élmény!
Elindultunk -előtte órákig vitatkoztunk, hogy ki-kivel és mégis hogyan gondolja, de sebaj, a lényeg az, hogy csak-csak elindultunk a végén, négyen. Lesétáltunk a város szívébe, felszálltunk a kisvonatra, ami végigvitt minket a tengerparton, egészen Umag széléig. Ott előkaptuk a térképet, ránézésre máris félúton jártunk. Elhatároztuk, hogy végig a parton maradva sétálunk, úgy egyszerűen elérünk a toronyhoz.
    Sétáltunk, sétáltunk, míg egy helyen egy strand parkolójában megpillantottunk egy meztelen idős párt, jót nevettünk, hogy a vén bolondok, mit képzelnek... Továbbmentünk, és 100 m után azt vettük észre, hogy mi állunk csak 'túlöltözve' ruhában a parton, körülöttünk csak meztelen ember... Ó, ó! Eltévedtünk, de nagyon!! Háááát, mégse menjünk a part szélén!
    Inkább felmentünk a főútra, ott folytattuk utunkat, és már nagyon néztük a messzeséget, hol bukkan már fel a világítótornyunk.
Éhesek voltunk.... Nagyon éhesek, és fáradtak. Túl sokat sétáltunk már, és a torony még mindig sehol. De nem adtuk fel, sosem adjuk fel!! Harcoltunk a tuti nagy élményért, mentünk tovább.
    Már lementünk a térképről amikor... egyszer csak....
Ott a torony, vagy nem? Én már látom, te miért nem? Ja, hogy neked eltakarja az a kis fa.
Várakozásunkkal ellentétben egy kicsiny toronnyal találtuk szembe magunkat, ráadásul magántulajdonban volt... Tehát nem tudtunk felmenni, még mellé sem állhattunk, jól el volt kerítve. De azért elé le tudtunk menni a tengerhez, lefényképeztük tornyunkat, és magunkat is előtte.
   Vegyes érzelmekkel indultunk visszafele, nem messze még mintha lett volna egy közért.... A bolt előtt ülve ettünk kiflit nyers virslivel, olyan éhesek voltunk, mintha nem ettünk volna már egy hete.
   Folytattuk az utat... Nagyon hosszú volt visszafele is. De nem volt semmi baj, gazdagabbak lettünk egy élménnyel, vagy mivel.

Remélem láthatok egyszer majd egy hatalmas világítótornyot, olyat amilyet filmekben látni, és meg is lehet nézni közelről!